Méteres Kalács, avagy egy hosszúra nyúlt nyalánkság

A neve szerint méteres, de lehet belőle akár olyan hosszút is sütni, hogy a Guinness-rekordok közé bekerüljünk vele.

Aki szereti az igazán puha piskótát, no meg a puncsos krémet és a roppanós csokoládéborítást, az nem fog csalódni ebben a klasszikus nagyi-sütiben!

Kicsit bonyolultnak tűnik az elkészítése, de megéri a kicsit több fáradságot, mert igazán finom és dekoratív sütemény lesz belőle.

Aki nincs annyira oda a krémes sütikért, nyugodtan kóstolja meg ezt a remeket, mert éppen annyi krém van a piskóták között, amennyi még a "száraz-süti" rajongóknak is belefér.

Hozzávalók a tésztához:
- 25 dkg finomliszt (TIPP: szitálva) + a forma lisztezéséhez
- 25 dkg porcukor
- 4 közepes tojás
- 1,5 dl langyos víz
- 1,5 dl olaj (TIPP: nem olíva!)
- 1 csomag sütőpor
- 4 evőkanál kakaópor (TIPP: a kakaós részhez)

A porcukor felével simára keverjük a tojások sárgáját, majd hozzáadjuk a vizet és az olajat is. Ha szép sima a keverékünk, akkor adjuk hozzá a sütőporral elkevert lisztet is.

A tojások fehérjét verjük fel, amikor habosodni kezd, adjuk hozzá a megmaradt porcukrot és verjük tovább a habot, amíg szép kemény nem lesz. Keverjük össze a tojássárgájás-lisztes keverékünket a tojásfehérjével, óvatosan, hogy a habot ne nagyon törjük össze.

A tésztát osszuk két részre, az egyik felét öntsük vajazott-lisztezett őzgerinc formába. A tészta másik felébe keverjük bele a 4 evőkanál kakaóport, majd ezt is öntsük egy másik vajazott-lisztezett őzgerinc formába.

180 fokos sütőben légkeverésen süssük 25-30 percig (TIPP: tűpróbával ellenőrizzük!). Ha megsült, enyhén lisztezzük be a tészta tetejét, majd deszkára borítva hagyjuk 2-3 percig még a formában, és csak utána borítsuk ki, és hagyjuk kihűlni.

Hozzávalók a krémhez:
- 25 dkg vaj + a forma kikenéséhez
- 15 dkg porcukor
- 1 csomag puncs ízű pudingpor
- 4 dl tej (TIPP: minimum 2,8 %-os)
- 3 evőkanál kristálycukor
+ ízlés szerint rum/rumaroma

A pudingport keverjük össze a kristálycukorral, majd apránként adjuk hozzá a tejet is és főzzük sűrű krémmé. Vegyük le a tűzről, folpack-kal takarjuk le (TIPP: hogy ne bőrösödjön be), és hűtsük ki. A vajat és a porcukrot habosítsuk ki. Ha kihűlt a pudingos rész is (TIPP: szoba-hőmérsékletűre), akkor több részletben adjuk a vajas krémhez, és habosítsuk jól ki az egészet.

Kész a tészta, kész a krém, úgyhogy jöhet a kettőnek az összeházasítása. A piskótákat kb. ujjnyi vastagon felszeleteljük, és krémmel összetapasztjuk őket (TIPP: kb 1 evőkanálnyi krém kell egy szeletre), felváltva rakva egy simát, egy kakaósat.
Ha elkészültünk, tegyük a rudakat hűvös helyre, hogy jól beledermedjen a krém.












Hozzávalók a mázhoz:
- 30-35 dkg étcsokoládé
- 3-4 evőkanál olaj (TIPP: nem olíva!)

Tegyünk fel egy edényben kb. 1,5 cm-nyi vizet és gyöngyözésig melegítsük. Közben a vizes edényre illő tálba törjük bele a csokoládét, és ha gyöngyözik a víz, tegyük rá a csokoládés tálat. Ügyeljünk rá, hogy ne forrjon az edényben a víz! Néha kevergessük meg a csokoládénkat, ha felolvadt, adjuk hozzá az étolajat, melytől folyósabb lesz a mázunk. Ha jól belekevertük a csokoládéba az olajat, vonjuk be a méteres kalácsot vele. TIPP: A bevonás úgy "csokoládé-takarékos", ha  szilikon-ecsettel kenjük fel a csokoládét a rudakra, mert akkor szinte alig fog lefolyni a csokimázból.

Dermedés után 45 fokos szögben ferdén szeleteljük fel a rudakat, mert így lesz minden szeletünk szép csíkos.

TIPP: az igazi recept szerint puncsos krémmel készül, mert így a legdekoratívabb, de aki nem szereti a puncsos krémet, készítheti vaníliás vagy csokis krémmel is.

Hókocka, egy télies finomság

Tapasztalatom szerint ez a süti is feledésbe merült az idők folyamán. Az okok keresése során arra a következtetésre jutottam, hogy valószínűleg azért, mert hát az elkészítési módja miatt mostanság nem igazán trendi  ez a sütemény. Nem vagyok ellensége a gyorsan elkészíthető bögrés, összekeverős sütiknek, én is sütök néha olyanokat. De azért ha őszinték akarunk lenni, akkor igaz a mondás a sütésre is: általában egyenes arányban van a ráfordított munka az elkészült étel minőségével, kinézetével.... Ha fontos nekünk, hogy mit teszünk a szeretteink, barátaink, vendégeink elé az asztalra, akkor lássuk be, időt, pénzt és energiát kell fordítani az elkészítésre. Persze nincs mindig idő nagyon szofisztikált dolgok alkotására, de azért legalább néha, szánjunk több időt a sütésre-főzésre, mert egész más lesz a fogadtatás. Főleg ha jut az ételbe egy csipet szeretet is!

No lássuk akkor ezt a kicsit bonyolultnak tűnő mennyei sütemény-receptet, ami a kinézete alapján tényleg télies egy kicsit.

Tészta hozzávalói (20x30 cm-es közepes tepsihez):
- 30 dkg finomliszt (TIPP: szitálva)
- 1 dkg szalagáré
- 3 evőkanál porcukor
- 1 közepes méretű tojás
- 2 dl tej (TIPP: min. 2,8 %-os)
- 7 dkg vaj

Összekeverjük a lisztet a szalagáréval és porcukorral. Hozzáadjuk a tojást, a tejet, és a lágy vajat (TIPP: nem folyós!) és összegyúrjuk. 15-20 percet pihentessük hűvös helyen (TIPP: hűtőben) lefóliázva. Osszuk négyfelé a tésztát, és nyújtsuk ki mindegyiket közepes tepsi méretűre. A lapokat tepsi hátulján sütjük egyesével, 180 fokos sütőben kb. 7-8 percig. Ne süssük barnára, mert akkor "koszos hókockánk" lesz csak belőle.

Krém hozzávalói:
- 3 evőkanál finomliszt
- 3 dl tej (TIPP: min.. 2,8 %-os)
- 25 dkg porcukor
- 25 dkg vaj
- 1 csomag vaníliás cukor

A liszthez apránként hozzáadjuk a tejet, hogy csomómentes legyen és krémet (pépet) főzünk belőle.

Közben robotgéppel kihabosítjuk a vajat a porcukorral. Kihűtjük a lisztes-tejes pépet. Ha szobahőmérsékletű a lisztes krémünk, apránként keverjük hozzá kihabosított vajkrémhez. Adjuk hozzá a vaníliás cukrot is.

A krémmel, osszuk három részre és töltsük meg a lapokat vele (TIPP: a tetejére nem kell krém!)

Szobahőmérséleten letakarva hagyjuk legalább 6 órán keresztül, hogy jól összepuhuljanak a lapok a krémmel. 4x4 cm kockákra vágjuk fel, majd szórjuk meg porcukorral a tetejét (ez lesz a hó rajta).

Hűtőben tároljuk, hogy a főzött krémünk nehogy megromoljon.

 

Szivárványos hétfő

Riiing-riiiing...még olyan sötét van...Szundi...Riiiing-riiiing...csak még 5 perc...Szundi...Riiiing-riiiing-riiiiiing....mindjárt felkelek tényl....Várjunk csak, hétfő van, vagyis ma van az első munkanapom, pattanás kifelé azonnal!!

Egy első munkanaphoz sokféle érzés társulhat; izgalom, öröm, aggódás, bizakodás. Lehet ezt a napot várni; olyan nagyon, hogy az ember már majd eleped, de kevésbé is. De egy biztos, eljönni eljön, így hát egy dolog van, amit tehetünk: állunk elébe és a legjobb formánkat hozzuk - önmagunkhoz mérve, nem máshoz! :) Így álltam hát hozzá én is ehhez a már úgy várt naphoz; picit remegő térdekkel ugyan, de bizalommal és energiával telve. Felkészülve mindenre, amit egy első munkanap hozhat, vagy legalábbis azt hittem, hogy mindenre...

A főnököm egy kőhajításnyira lakik csak, így felajánlotta, hogy értem jön reggel. A megbeszéltek szerint, pontban 10 órakor meg is szólalt a csengő, én pedig rohantam is ajtót nyitni. Ezelőtt még személyesen nem találkoztunk, hiszen az állásinterjú is skype-on történt, így izgalommal vártam, hogy vajon-vajon milyen lesz életben. Bebizonyosodott minden korábbi előérzetem, ott állt az ajtóban a napsütésben egy mosolygós és életvidám hölgy; mit hölgy, egy igazi csupamosoly nőci, Natasha, akinek a gyors bemutatkozás után, pikk-pakk az ölelésében találtam magam.  

A napsütés melegét a hátunkon érezve, egy kellemes séta után, ami során csak úgy mellékesen elhaladtunk a filmstúdió előtt, ahol a Downton Abbey-t forgatják - wow libabőr-libabőr!! - meg is érkeztünk a bankba pár unalmas ugyan, de annál fontosabb adminisztrációs dolgot elintézni. Ezután egy kávét-teát-muffint beiktatva egy újonnan nyílt kis sarki kávézóban, odaértünk a közösségi kertbe, ahol Natasha különböző zöldségeket és gyümölcsöket termel egy tündéri kis parcellán. Itt teendőnk abból állt, hogy szedtünk pár, éppen termő földi jót a holnapi foglalkozáshoz; óriási futóbabot, ami akár a mesékben megjelenő égig érő paszuly kistestvére is lehetne;  szőlőt, bár ezt a szomszéd kertjéből - engedéllyel! -, és egy rainbow chard nevű leveles zöldséget, ami annyit tesz szivárvány-mángold. A "szivárvány" jelző a növény szárára utal, ami tényleg különböző színekben pompázik, található belőle piros, rózsaszín, sárga, lila, narancssárga. Így, ez a picit kesernyés ízű zöldség, amellett, hogy rettentően egészséges, mókás és vidám kinézetű is; talán vonzóbbá válva így egy válogatós, zöldségekkel hadilábon álló gyerkőc szemében is? :) 

Ezután zöldséggel és gyümölccsel teli kosarainkkal elindultunk hazafele, mivel pocakunk már igen-igen egyértelmű jeleit adta annak, hogy ebédidő van...Natasha egy brit "specialitással", kolbászos tekerccsel készült, ami nem a legegészségesebb ételek egyike elismerem, de mentségünkre szóljon, hogy a kolbász organikus húsból készült és pároltunk hozzá frissen szedett mángoldot; és egyébként is, néha egy kis bűnözés belefér, nemde? :) Ezután egy gyors megbeszélés az elkövetkező napok-hetek feladatait illetően, amik egy nagyon izgalmas és újdonságokkal teli két hónap ígéretét hordozzák magukban. 

Így telt hát az első munkanap; séta a napsütésben a Downton Abbey stúdiója előtt, szivárvány-mángold szedés és mindez egy élettel teli, állandóan mosolygós nő társaságában.  Kétség sem fér hozzá, ha lenne  "Legjobb első munkanap" cím, jó eséllyel nevezhetnék! :) 

És hogy milyen munka is az, ami így indul...? Ez derüljön ki a következő bejegyzésből! ;)

Hopp-hopp egy sárga mángold

Natasha, a két lábon járó vidámság :)

 

    

Mint egy igazi kis mese-lak

  

'Londoni Szelet', egy igazi klasszikus

Majdnem olyan könnyű elkészíteni, mint egy összekeverős vagy bögrés sütit.

Az alapja linzer, aztán lekvár és erre egy könnyű darált diós hab jön, végül pedig egy kis extra kényeztetés a tetejére; hogy ne csak a hasunkat, a szemünket is gyönyörködtessük.

Hozzávalók a tésztához (20x25cm tepsihez):
- 25 dkg finom liszt (TIPP: szitálva)
- 14 dkg vaj
- 10 dkg porcukor
- 4 tojás sárgája
- 1 csomag sütőpor
- 1 citrom héja, leve (TIPP: csak kezeletlen citrom héja)
 + 4 evőkanál sárgabarack lekvár (a tészta megkenéséhez)

A lisztet a vajjal elmorzsoljuk, majd hozzáadjuk a többi alapanyagot is, és összegyúrjuk. Fóliával letakarva hűvös helyen pihentetjük 15-30 percet.

Közben elkészítjük a diós részt is.

Hozzávalók a diós részhez:
- 4 tojás fehérje
- 20 dkg darált dió
- 20 dkg kristálycukor
- 3 evőkanál zsemlemorzsa
- 1 csomag sütőpor

Összekeverjük a darált diót, a zsemlemorzsát és a sütőport. A tojásfehérjét kemény habbá verjük a cukorral, úgy, hogy a cukrot csak akkor adjuk hozzá két részletben, amikor már jó habos a fehérjénk. Ha jó kemény a cukros habunk, óvatos mozdulatokkal beleforgatjuk a diós-morzsás-sütőporos keveréket. 

Nyújtsuk ki a tésztát és tegyük a tepsibe (TIPP: nem kell kivajazni!), majd kenjük meg a lekvárral. TIPP: villával szurkáljuk meg néhány helyen a tésztát, hogy ne púposodjon fel sütés közben. Ezt követően egyenletesen terítsük el rajta a diós habunkat.

Előmelegített 160 fokos sütőben süssük kb. 30-35 percig.

Tetejére az eredeti recept szerint olvasztott csokoládé való.

Csokoládémáz elkészítése:

Vízgőz fölött (a víz csak gyöngyözzön, ne forrjon)olvasszunk meg 20 dkg tortabevonó csokoládét (min. 50%), ha sűrű, akkor hígítsuk 1-2 evőkanál étolajjal, vagy 1-2 dkg vajjal. Csokoládézzuk le vele a süti tetejét, ha megdermedt a csokimáz és a süti is kihűlt, szeleteljük fel négyzet alakúra.

Mamma d'Oro TIPP: ha van a hűtőben tojásfehérjénk, amit már napok óta kerülgetünk, hogy majd elhasználjuk valamihez, akkor ezt a sütit igazán különlegessé tehetjük vele a következő módon (persze ilyenkor nem kell lecsokizni!):

3-5 tojásfehérjét verjünk fel habbá, ha már majdnem kemény a habunk, akkor adjunk hozzá 10 dkg porcukrot, és verjük tovább amíg kemény lesz. Ha tökéletes a habunk (edény fejre fordít, hab nem kiesik), akkor 25 perc sütési idő elteltekor vegyük ki a sütit a sütőből és kenjük kicsit felborzolva a tetejére a habot, vagy habrózsákat is nyomkodhatunk rá (TIPP: a rózsákkal megadjuk a szeletek nagyságát is). Tegyük vissza a sütit a sütőbe és süssük még kb. 10 percig, amíg a hab enyhén megbarnul. Jó étvágyat hozzá! :)

LAGZIS SÜTEMÉNYES-KÖNYV AZ 1900-AS ÉVEKBŐL

Van nekünk egy olyan süteményes könyvünk, amiből a kicsit feledésbe merült több száz fős vidéki lakodalmakkor sütöttek az asszonyok. Gyermekkoromban nagyon sok ilyen lagziban voltam. Volt olyan év, hogy tavasztól-őszig 7-8 lakodalomba is hivatalosak voltunk. Abban az időben ez legtöbbször nem csak annyiból állt, hogy szombaton (a lakodalom napján) szép ruhába öltöztünk és ebédre odamentünk a lakodalmas házhoz, hanem sokszor segíteni is hívták anyut, aput. Bizony egy ilyen eseményre alaposan rá kell készülni, különösen a lakodalom hetében történő sütésre, tyúk- és disznóvágásra gondolok. Mivel egy-egy ilyen esküvő ebédből, vacsorából és éjféli falatozásból is állt, bizony jó sok mindenből, komoly mennyiségeket kellett sütni, főzni. A sütést a meghívott asszonyok (rokonok, ismerősök, szomszédok) a lakodalom hetének keddjén kezdték. Azokban a lagzikban egy szakácsnő irányította a sütést és a szombati főzést is. Szóval kedden elkezdtek sütni, elsőként a száraz jellegű sütiket, előre megbeszélt fajták és mennyiség szerint. Persze könnyű volt a több száz receptből válogatni (internet még akkor talán nem is volt!), jó részükkel azóta sem találkoztam, pedig milyen finomak is voltak! Aztán szerdán következett a gyúrt lapok sütése, csütörtökön a piskóták és sós apró-sütik, pénteken már csak a krémes sütik betöltése és a torták díszítése volt a teendő, no meg a szeletelés. Így leírva egész egyszerűnek tűnik, pedig mennyi munka és szeretet kellett mindenki részéről, hogy minden jól sikerüljön. Ami eleven él a mai napig az emlékezetemben, hogy az asszonyok a piskótához 80 tojás fehérjét verték fel ketten egy nagy vájlingban, naponta többször is! Egy ilyen lagzis előkészületi héten mindenkinek jutott valami feladat, kicsinek-nagynak, fiatalnak-öregnek, nőnek-férfinak. Annyira jó egy kicsit nosztalgiázva, szinte érzem azoknak a "lagzis sütiknek" az ízét, illatát.

Az interneten millió receptet lehet találni - akár alapanyag szerint is -, de szeretném, ha ezek a régi sütemény-receptek minél több mindenkihez eljutnának. Tisztelegve anyáink, nagyanyáink, őseink előtt ezzel, hogy ránk "hagyományozták" ezeknek a finomságoknak a receptjét és akarjuk is továbbörökíteni őket, mert a hagyományok mindenki életében fontosak!

A Mamma d'Oro Konyhaműhely mottója: "Sütni mindenki tud!", amit már többeknek be is tudtunk bizonyítani. Tehát induljon a "NOSZTALGIA SÜTÉS", holnaptól minden héten egy-egy kipróbált süti receptjét fogjuk közzétenni képekkel és Mamma d'Oro TIPP-ekkel!

VÁRAKOZÁS

Neked mi jut eszedbe a címről? Az, hogy szinte minden napra jut belőle... Közlekedési eszközre, reggel a gyerekre, a vásárlásnál a pénztárnál, a postán a csekkbefizetéskor...... Ugye sorolhatnám, de én nem igazán ezekről szeretnék írni, mert nekem egész mást juttat eszembe az a szó, hogy VÁRAKOZÁS. Nekem, ez a szó a készülődést jelenti, mégpedig legszebb ünnepünkre a karácsonyra. Ha ismerőseimmel való beszélgetés során szóba kerül a karácsony, akkor gyorsan a vásárlás irányába terelődik a szó: még semmit nem vettem, de nem is tudom mit vegyek..... Arról egyre kevesebb szó esik manapság, hogy ki mit fog főzni, vagy mik a szokások a családban. Sajnos egyre kevesebb családban szól arról a karácsony, hogy legyenek együtt, az ajándékozás ne a pénzről szóljon, a hagyományok pedig egyre inkább feledésbe merülnek. Annyi minden változik körülöttünk nap mint nap, annyira felgyorsult a világ, jó lenne ha maradnának az életünkben "régies" dolgok. Ha úgy készülünk egy-egy ünnepre, hogy közben megidézzük gyermekkorunkat, sokkal meghittebbé tudjuk tenni a neves napot, ha például azokat az ételeket főzzük amit anyukánk, nagymamánk, dédink főzött hajdanán. Évről évre egyre többen töltik a karácsonyt távol otthonuktól, de nem a szülőknél, nagyszülőknél hanem valamelyik wellness szállodában. Már most figyelmeztetnek a hirdetésekben, hogy vészesen fogynak a szállodai helyek a karácsonyi ünnepekre. Megdöbbentő számomra, hogy évek óta karácsonykor szinte valamennyi szálloda kiteszi a megtelt táblát, mert annyian töltik ott a karácsonyt. A híradások riporterei meg is kérdezik az ott karácsonyozó vendégeket, hogy "miért itt töltik az ünnepeket?". Biztosan ti is láttatok már ilyen bejátszást, így tudjátok a válaszokat is: "olyan fárasztó a sütés-főzés, sokba kerülnek az ételek", bla-bla-bla.... Nem feltétlenül kell "beleőrülni" a karácsonyi sütés-főzésbe. Jó szervezéssel és persze akarattal otthon is kivitelezhető. Szüleink, nagyszüleink azt hiszem el sem tudták volna képzelni, hogy nem otthon ünneplik a karácsonyt együtt a család a szépen megterített asztalt körbeülve. Egy szállodában tud egyáltalán meghitt lenni a Szent Este?

2014 adventje nálatok is legyen igazi VÁRAKOZÁS. Készüljön együtt a család a karácsonyra: süssetek együtt mézeskalácsot, puszedlit, habcsókot a fára és persze bejglit az ünnepi asztalra.

"MÁSODIK MŰSZAKBAN"

Szeretem olvasgatni, nézegetni a régi szakácskönyveket. Olyan szépen megsárgultak már a lapjaik, a legtöbb már darabokban van, és az illatuk..... Igen, az idő illata, mindig elvarázsol és eszembe juttatja gyermekkorom nyarait, amikor a nagymamával a szép szobából (amit nem használtak) kihordtuk a napra a régi  - közel száz éves - ágyneműket, abroszokat, szőtt törölközőket, hogy kicsit kiszellőzzenek. Jó ezeket a régi szakácskönyveket kézbe venni, nagyon sok bölcsesség és praktika van bennük, melyeken nem fog az idő foga, és még most a 21. században is alkalmazható szinte valamennyi.

Tudom, lehet azt mondjátok, hogy amikor az interneten szinte minden recept megtalálható - akár alapanyagok alapján is -, akkor minek lapozgassuk ezeket a megsárgult, rongyos könyveket. De higgyétek el, vissza kell nézni néha a múltba is! Ha múltba nézünk óhatatlanul eszembe jut Jókai Mór, aki élete során sokat foglalkozott a nők problémáival is. Jókai így ír ezzel kapcsolatban: "Helyeslem, azt, hogy a nők számára minden keresetmódot felszabadítsunk, azt is óhajtom, hogy nő lehessen író, művész, orvos, békebíró, kereskedő, iparűző, tanító, amellett követelem, hogy a nőt úgy neveljük, hogy azért gazdasszony is legyen: minő a férfi jogaiban osztozik ne szűnjék meg a nő előjogait megtartani." Az otthon békességének a kulcsa az asszony kezében van. Manapság már ritka az olyan család, ahol a feleség a háztartás vezetésnek szentelheti életét. A mai fiatalok ( talán még anyáink is) nem is tudják, hogy az a "klasszikus" háztartás-vezetés mennyivel jobb volt a családoknak. Több törődés, odafigyelés jutott egymásra, mindenkinek volt helye, szerepe, feladata, kötelessége és felelőssége a családon belül.

Korunk rohanó világában mindenki karriert épít. A legtöbb háztartásban "második műszakban" (vagy van ahol harmadikban) végzi el a háziasszony az otthoni teendőket. Fontos, hogy ebben a rohanásban is próbáljunk meg - akár nagyon rövid idő alatt is - finom és ízletes ételeket tenni a családi asztalra. 

A családokban öröklődő hagyományoknak, szokásoknak nagyon fontos szerepe van abban, hogy a múlt a jelenben és a jövőben folytatódjon, miközben a "második műszakban" szerzett tapasztalatokkal gazdagodik.