Riiing-riiiing...még olyan sötét van...Szundi...Riiiing-riiiing...csak még 5 perc...Szundi...Riiiing-riiiing-riiiiiing....mindjárt felkelek tényl....Várjunk csak, hétfő van, vagyis ma van az első munkanapom, pattanás kifelé azonnal!!
Egy első munkanaphoz sokféle érzés társulhat; izgalom, öröm, aggódás, bizakodás. Lehet ezt a napot várni; olyan nagyon, hogy az ember már majd eleped, de kevésbé is. De egy biztos, eljönni eljön, így hát egy dolog van, amit tehetünk: állunk elébe és a legjobb formánkat hozzuk - önmagunkhoz mérve, nem máshoz! :) Így álltam hát hozzá én is ehhez a már úgy várt naphoz; picit remegő térdekkel ugyan, de bizalommal és energiával telve. Felkészülve mindenre, amit egy első munkanap hozhat, vagy legalábbis azt hittem, hogy mindenre...
A főnököm egy kőhajításnyira lakik csak, így felajánlotta, hogy értem jön reggel. A megbeszéltek szerint, pontban 10 órakor meg is szólalt a csengő, én pedig rohantam is ajtót nyitni. Ezelőtt még személyesen nem találkoztunk, hiszen az állásinterjú is skype-on történt, így izgalommal vártam, hogy vajon-vajon milyen lesz életben. Bebizonyosodott minden korábbi előérzetem, ott állt az ajtóban a napsütésben egy mosolygós és életvidám hölgy; mit hölgy, egy igazi csupamosoly nőci, Natasha, akinek a gyors bemutatkozás után, pikk-pakk az ölelésében találtam magam.
A napsütés melegét a hátunkon érezve, egy kellemes séta után, ami során csak úgy mellékesen elhaladtunk a filmstúdió előtt, ahol a Downton Abbey-t forgatják - wow libabőr-libabőr!! - meg is érkeztünk a bankba pár unalmas ugyan, de annál fontosabb adminisztrációs dolgot elintézni. Ezután egy kávét-teát-muffint beiktatva egy újonnan nyílt kis sarki kávézóban, odaértünk a közösségi kertbe, ahol Natasha különböző zöldségeket és gyümölcsöket termel egy tündéri kis parcellán. Itt teendőnk abból állt, hogy szedtünk pár, éppen termő földi jót a holnapi foglalkozáshoz; óriási futóbabot, ami akár a mesékben megjelenő égig érő paszuly kistestvére is lehetne; szőlőt, bár ezt a szomszéd kertjéből - engedéllyel! -, és egy rainbow chard nevű leveles zöldséget, ami annyit tesz szivárvány-mángold. A "szivárvány" jelző a növény szárára utal, ami tényleg különböző színekben pompázik, található belőle piros, rózsaszín, sárga, lila, narancssárga. Így, ez a picit kesernyés ízű zöldség, amellett, hogy rettentően egészséges, mókás és vidám kinézetű is; talán vonzóbbá válva így egy válogatós, zöldségekkel hadilábon álló gyerkőc szemében is? :)
Ezután zöldséggel és gyümölccsel teli kosarainkkal elindultunk hazafele, mivel pocakunk már igen-igen egyértelmű jeleit adta annak, hogy ebédidő van...Natasha egy brit "specialitással", kolbászos tekerccsel készült, ami nem a legegészségesebb ételek egyike elismerem, de mentségünkre szóljon, hogy a kolbász organikus húsból készült és pároltunk hozzá frissen szedett mángoldot; és egyébként is, néha egy kis bűnözés belefér, nemde? :) Ezután egy gyors megbeszélés az elkövetkező napok-hetek feladatait illetően, amik egy nagyon izgalmas és újdonságokkal teli két hónap ígéretét hordozzák magukban.
Így telt hát az első munkanap; séta a napsütésben a Downton Abbey stúdiója előtt, szivárvány-mángold szedés és mindez egy élettel teli, állandóan mosolygós nő társaságában. Kétség sem fér hozzá, ha lenne "Legjobb első munkanap" cím, jó eséllyel nevezhetnék! :)
És hogy milyen munka is az, ami így indul...? Ez derüljön ki a következő bejegyzésből! ;)
 |
| Hopp-hopp egy sárga mángold |
 |
| Natasha, a két lábon járó vidámság :) |
 |
| Mint egy igazi kis mese-lak |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése