Van nekünk egy olyan süteményes könyvünk, amiből a kicsit feledésbe merült több száz fős vidéki lakodalmakkor sütöttek az asszonyok. Gyermekkoromban nagyon sok ilyen lagziban voltam. Volt olyan év, hogy tavasztól-őszig 7-8 lakodalomba is hivatalosak voltunk. Abban az időben ez legtöbbször nem csak annyiból állt, hogy szombaton (a lakodalom napján) szép ruhába öltöztünk és ebédre odamentünk a lakodalmas házhoz, hanem sokszor segíteni is hívták anyut, aput. Bizony egy ilyen eseményre alaposan rá kell készülni, különösen a lakodalom hetében történő sütésre, tyúk- és disznóvágásra gondolok. Mivel egy-egy ilyen esküvő ebédből, vacsorából és éjféli falatozásból is állt, bizony jó sok mindenből, komoly mennyiségeket kellett sütni, főzni. A sütést a meghívott asszonyok (rokonok, ismerősök, szomszédok) a lakodalom hetének keddjén kezdték. Azokban a lagzikban egy szakácsnő irányította a sütést és a szombati főzést is. Szóval kedden elkezdtek sütni, elsőként a száraz jellegű sütiket, előre megbeszélt fajták és mennyiség szerint. Persze könnyű volt a több száz receptből válogatni (internet még akkor talán nem is volt!), jó részükkel azóta sem találkoztam, pedig milyen finomak is voltak! Aztán szerdán következett a gyúrt lapok sütése, csütörtökön a piskóták és sós apró-sütik, pénteken már csak a krémes sütik betöltése és a torták díszítése volt a teendő, no meg a szeletelés. Így leírva egész egyszerűnek tűnik, pedig mennyi munka és szeretet kellett mindenki részéről, hogy minden jól sikerüljön. Ami eleven él a mai napig az emlékezetemben, hogy az asszonyok a piskótához 80 tojás fehérjét verték fel ketten egy nagy vájlingban, naponta többször is! Egy ilyen lagzis előkészületi héten mindenkinek jutott valami feladat, kicsinek-nagynak, fiatalnak-öregnek, nőnek-férfinak. Annyira jó egy kicsit nosztalgiázva, szinte érzem azoknak a "lagzis sütiknek" az ízét, illatát.
Az interneten millió receptet lehet találni - akár alapanyag szerint is -, de szeretném, ha ezek a régi sütemény-receptek minél több mindenkihez eljutnának. Tisztelegve anyáink, nagyanyáink, őseink előtt ezzel, hogy ránk "hagyományozták" ezeknek a finomságoknak a receptjét és akarjuk is továbbörökíteni őket, mert a hagyományok mindenki életében fontosak!
A Mamma d'Oro Konyhaműhely mottója: "Sütni mindenki tud!", amit már többeknek be is tudtunk bizonyítani. Tehát induljon a "NOSZTALGIA SÜTÉS", holnaptól minden héten egy-egy kipróbált süti receptjét fogjuk közzétenni képekkel és Mamma d'Oro TIPP-ekkel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése