Lépteket hallok odabentről, huuuuuh micsoda megkönnyebbülés! Nyílik az ajtó, és nem ül ki megdöbbenés a nő arcára, amikor meglát, tehát tényleg jó helyen járok, szuper! :)
A gyors bemutatkozás után két dolog derül ki. Az egyik, hogy annak ellenére, hogy vasárnap késő délután van, még nyitva vannak a boltok - ehhez egy olasz kisvárosból érkezve nincs ám hozzászokva az ember, micsoda kellemes meglepetés! Így nem fogok éhen halni, na nem mintha a véletlenre bíztam volna a dolgot és ne lenne elemózsia is a bőröndben; a rozskenyeret már említettem, de mivel reggel valami édes kell, hogy észhez térjek, be lett suvasztva egy-két fahéjas tulipán is a ruhák közé. Csak biztos, ami biztos alapon. A másik dolog amire fény derült, hogy vacsorára vendégeket várnak a háziak. Ez igazából nem nagyon érintene engem, de az már igen, hogy meghívtak, csatlakozzak hozzájuk nyugodtan, ha van kedvem. Naná, nagyon szívesen!
Tehát cipő visszahúz, kabát visszavesz és futás vásárolni, hogy vacsorára visszaérjek. Nem telt bele sok, és már egy kis zöldségárusnál válogattam a portékat - mert ugye zöldség-gyümölcs nélkül élet nincs! -, amikor megakadt a szemem az egyik ládában egy pár megfeketedett banánon. El is könyveltem magamban a dolgot, hogy vasárnap is van meg este is, tehát ez már biztos rájuk romlott, de attól azért elpakolhatták volna, nem túl jó reklám az ilyen... De ezen most nem volt sok idő elmélkedni, összeválogattam az áhított "zöldeket", aztán mentem tovább a boltba még pár szintén esszenciális dologért, mint a teavaj - ami nélkül szintén nem lehet létezni! - és egy üveg bor, hogy valamivel hozzájáruljak a vacsorához. Ez utóbbiból legnagyobb meglepetésemre és örömömre, találtam magyar honból származót, egy üveg fehér nedűt egyenesen a Sauska Pincészetből!
Mire hazaértem, már megérkeztek az említett barátok, az étel tálalásra, a bor pedig kitöltésre kész volt, így kezdődhetett a vacsora. Ínycsiklandó illatú és igazán étvágygerjesztő kinézetű volt a tányéron előttem levő étel, alig vártam, hogy megkóstoljam, de hopp-hopp várjunk csak, van itt valami lapos és kerek, amit nem ismerek fel! Úgy néz ki, mint egy banán felszeletelve...Nem is rejtem véka alá tudásom hiányát és a kíváncsiságomat, és rákérdezek, hogy "Ez a kerek micsoda?". És erre a válasz: "Hát ez Tostones". De mivel a szememben továbbra sem csillan a megvilágosodás legkisebb szikrája sem, így még hozzáteszik "Tudod megsütve a plantain, ami úgy néz ki, mint egy banán, csak fekete" Aha, fekete színű banán...akkor a korábban általam romlott banánnak vélt egyed a zöldségesnél, igazából mégsem rossz reklám volt az üzletnek, hanem egy szépen beérett plantain.... Hát ezen magamban nagyon jót nevettem - saját magamon! :)
A plantain magyarul annyit tesz, 'főzőbanán' - legalább nem lőttem teljesen mellé -, az ízé és az állaga pedig a krumplihoz hasonlítható kicsit. Gyakran készítik így szeletelve, kisütve és aztán sóval megszórva Puerto Rico-ban. Jajj igen, mert majd elfelejtettem! Időközben kiderült, a család akihez beköltözem félig Puerto Rico-i, félig mexikói és csak nemrég költöztek Londonba Amerikából.
Tehát két dolgot tanultam így első londoni estémen: ne ítélj kinézet alapján - egy "romlott banán" tud nagyon is finom lenni! -, és London tényleg igen-igen sokszínű, etnikai és gasztronómiai szempontból egyaránt. Azt hiszem, ígéretes kezdés, nemde...? :)
 |
| Hát csoda, hogy romlott banánnak néztem? |
 |
| Ha egyszer elkezded enni, véged van...tényleg abbahagyhatatlan |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése