Méteres Kalács, avagy egy hosszúra nyúlt nyalánkság

A neve szerint méteres, de lehet belőle akár olyan hosszút is sütni, hogy a Guinness-rekordok közé bekerüljünk vele.

Aki szereti az igazán puha piskótát, no meg a puncsos krémet és a roppanós csokoládéborítást, az nem fog csalódni ebben a klasszikus nagyi-sütiben!

Kicsit bonyolultnak tűnik az elkészítése, de megéri a kicsit több fáradságot, mert igazán finom és dekoratív sütemény lesz belőle.

Aki nincs annyira oda a krémes sütikért, nyugodtan kóstolja meg ezt a remeket, mert éppen annyi krém van a piskóták között, amennyi még a "száraz-süti" rajongóknak is belefér.

Hozzávalók a tésztához:
- 25 dkg finomliszt (TIPP: szitálva) + a forma lisztezéséhez
- 25 dkg porcukor
- 4 közepes tojás
- 1,5 dl langyos víz
- 1,5 dl olaj (TIPP: nem olíva!)
- 1 csomag sütőpor
- 4 evőkanál kakaópor (TIPP: a kakaós részhez)

A porcukor felével simára keverjük a tojások sárgáját, majd hozzáadjuk a vizet és az olajat is. Ha szép sima a keverékünk, akkor adjuk hozzá a sütőporral elkevert lisztet is.

A tojások fehérjét verjük fel, amikor habosodni kezd, adjuk hozzá a megmaradt porcukrot és verjük tovább a habot, amíg szép kemény nem lesz. Keverjük össze a tojássárgájás-lisztes keverékünket a tojásfehérjével, óvatosan, hogy a habot ne nagyon törjük össze.

A tésztát osszuk két részre, az egyik felét öntsük vajazott-lisztezett őzgerinc formába. A tészta másik felébe keverjük bele a 4 evőkanál kakaóport, majd ezt is öntsük egy másik vajazott-lisztezett őzgerinc formába.

180 fokos sütőben légkeverésen süssük 25-30 percig (TIPP: tűpróbával ellenőrizzük!). Ha megsült, enyhén lisztezzük be a tészta tetejét, majd deszkára borítva hagyjuk 2-3 percig még a formában, és csak utána borítsuk ki, és hagyjuk kihűlni.

Hozzávalók a krémhez:
- 25 dkg vaj + a forma kikenéséhez
- 15 dkg porcukor
- 1 csomag puncs ízű pudingpor
- 4 dl tej (TIPP: minimum 2,8 %-os)
- 3 evőkanál kristálycukor
+ ízlés szerint rum/rumaroma

A pudingport keverjük össze a kristálycukorral, majd apránként adjuk hozzá a tejet is és főzzük sűrű krémmé. Vegyük le a tűzről, folpack-kal takarjuk le (TIPP: hogy ne bőrösödjön be), és hűtsük ki. A vajat és a porcukrot habosítsuk ki. Ha kihűlt a pudingos rész is (TIPP: szoba-hőmérsékletűre), akkor több részletben adjuk a vajas krémhez, és habosítsuk jól ki az egészet.

Kész a tészta, kész a krém, úgyhogy jöhet a kettőnek az összeházasítása. A piskótákat kb. ujjnyi vastagon felszeleteljük, és krémmel összetapasztjuk őket (TIPP: kb 1 evőkanálnyi krém kell egy szeletre), felváltva rakva egy simát, egy kakaósat.
Ha elkészültünk, tegyük a rudakat hűvös helyre, hogy jól beledermedjen a krém.












Hozzávalók a mázhoz:
- 30-35 dkg étcsokoládé
- 3-4 evőkanál olaj (TIPP: nem olíva!)

Tegyünk fel egy edényben kb. 1,5 cm-nyi vizet és gyöngyözésig melegítsük. Közben a vizes edényre illő tálba törjük bele a csokoládét, és ha gyöngyözik a víz, tegyük rá a csokoládés tálat. Ügyeljünk rá, hogy ne forrjon az edényben a víz! Néha kevergessük meg a csokoládénkat, ha felolvadt, adjuk hozzá az étolajat, melytől folyósabb lesz a mázunk. Ha jól belekevertük a csokoládéba az olajat, vonjuk be a méteres kalácsot vele. TIPP: A bevonás úgy "csokoládé-takarékos", ha  szilikon-ecsettel kenjük fel a csokoládét a rudakra, mert akkor szinte alig fog lefolyni a csokimázból.

Dermedés után 45 fokos szögben ferdén szeleteljük fel a rudakat, mert így lesz minden szeletünk szép csíkos.

TIPP: az igazi recept szerint puncsos krémmel készül, mert így a legdekoratívabb, de aki nem szereti a puncsos krémet, készítheti vaníliás vagy csokis krémmel is.

Hókocka, egy télies finomság

Tapasztalatom szerint ez a süti is feledésbe merült az idők folyamán. Az okok keresése során arra a következtetésre jutottam, hogy valószínűleg azért, mert hát az elkészítési módja miatt mostanság nem igazán trendi  ez a sütemény. Nem vagyok ellensége a gyorsan elkészíthető bögrés, összekeverős sütiknek, én is sütök néha olyanokat. De azért ha őszinték akarunk lenni, akkor igaz a mondás a sütésre is: általában egyenes arányban van a ráfordított munka az elkészült étel minőségével, kinézetével.... Ha fontos nekünk, hogy mit teszünk a szeretteink, barátaink, vendégeink elé az asztalra, akkor lássuk be, időt, pénzt és energiát kell fordítani az elkészítésre. Persze nincs mindig idő nagyon szofisztikált dolgok alkotására, de azért legalább néha, szánjunk több időt a sütésre-főzésre, mert egész más lesz a fogadtatás. Főleg ha jut az ételbe egy csipet szeretet is!

No lássuk akkor ezt a kicsit bonyolultnak tűnő mennyei sütemény-receptet, ami a kinézete alapján tényleg télies egy kicsit.

Tészta hozzávalói (20x30 cm-es közepes tepsihez):
- 30 dkg finomliszt (TIPP: szitálva)
- 1 dkg szalagáré
- 3 evőkanál porcukor
- 1 közepes méretű tojás
- 2 dl tej (TIPP: min. 2,8 %-os)
- 7 dkg vaj

Összekeverjük a lisztet a szalagáréval és porcukorral. Hozzáadjuk a tojást, a tejet, és a lágy vajat (TIPP: nem folyós!) és összegyúrjuk. 15-20 percet pihentessük hűvös helyen (TIPP: hűtőben) lefóliázva. Osszuk négyfelé a tésztát, és nyújtsuk ki mindegyiket közepes tepsi méretűre. A lapokat tepsi hátulján sütjük egyesével, 180 fokos sütőben kb. 7-8 percig. Ne süssük barnára, mert akkor "koszos hókockánk" lesz csak belőle.

Krém hozzávalói:
- 3 evőkanál finomliszt
- 3 dl tej (TIPP: min.. 2,8 %-os)
- 25 dkg porcukor
- 25 dkg vaj
- 1 csomag vaníliás cukor

A liszthez apránként hozzáadjuk a tejet, hogy csomómentes legyen és krémet (pépet) főzünk belőle.

Közben robotgéppel kihabosítjuk a vajat a porcukorral. Kihűtjük a lisztes-tejes pépet. Ha szobahőmérsékletű a lisztes krémünk, apránként keverjük hozzá kihabosított vajkrémhez. Adjuk hozzá a vaníliás cukrot is.

A krémmel, osszuk három részre és töltsük meg a lapokat vele (TIPP: a tetejére nem kell krém!)

Szobahőmérséleten letakarva hagyjuk legalább 6 órán keresztül, hogy jól összepuhuljanak a lapok a krémmel. 4x4 cm kockákra vágjuk fel, majd szórjuk meg porcukorral a tetejét (ez lesz a hó rajta).

Hűtőben tároljuk, hogy a főzött krémünk nehogy megromoljon.

 

Szivárványos hétfő

Riiing-riiiing...még olyan sötét van...Szundi...Riiiing-riiiing...csak még 5 perc...Szundi...Riiiing-riiiing-riiiiiing....mindjárt felkelek tényl....Várjunk csak, hétfő van, vagyis ma van az első munkanapom, pattanás kifelé azonnal!!

Egy első munkanaphoz sokféle érzés társulhat; izgalom, öröm, aggódás, bizakodás. Lehet ezt a napot várni; olyan nagyon, hogy az ember már majd eleped, de kevésbé is. De egy biztos, eljönni eljön, így hát egy dolog van, amit tehetünk: állunk elébe és a legjobb formánkat hozzuk - önmagunkhoz mérve, nem máshoz! :) Így álltam hát hozzá én is ehhez a már úgy várt naphoz; picit remegő térdekkel ugyan, de bizalommal és energiával telve. Felkészülve mindenre, amit egy első munkanap hozhat, vagy legalábbis azt hittem, hogy mindenre...

A főnököm egy kőhajításnyira lakik csak, így felajánlotta, hogy értem jön reggel. A megbeszéltek szerint, pontban 10 órakor meg is szólalt a csengő, én pedig rohantam is ajtót nyitni. Ezelőtt még személyesen nem találkoztunk, hiszen az állásinterjú is skype-on történt, így izgalommal vártam, hogy vajon-vajon milyen lesz életben. Bebizonyosodott minden korábbi előérzetem, ott állt az ajtóban a napsütésben egy mosolygós és életvidám hölgy; mit hölgy, egy igazi csupamosoly nőci, Natasha, akinek a gyors bemutatkozás után, pikk-pakk az ölelésében találtam magam.  

A napsütés melegét a hátunkon érezve, egy kellemes séta után, ami során csak úgy mellékesen elhaladtunk a filmstúdió előtt, ahol a Downton Abbey-t forgatják - wow libabőr-libabőr!! - meg is érkeztünk a bankba pár unalmas ugyan, de annál fontosabb adminisztrációs dolgot elintézni. Ezután egy kávét-teát-muffint beiktatva egy újonnan nyílt kis sarki kávézóban, odaértünk a közösségi kertbe, ahol Natasha különböző zöldségeket és gyümölcsöket termel egy tündéri kis parcellán. Itt teendőnk abból állt, hogy szedtünk pár, éppen termő földi jót a holnapi foglalkozáshoz; óriási futóbabot, ami akár a mesékben megjelenő égig érő paszuly kistestvére is lehetne;  szőlőt, bár ezt a szomszéd kertjéből - engedéllyel! -, és egy rainbow chard nevű leveles zöldséget, ami annyit tesz szivárvány-mángold. A "szivárvány" jelző a növény szárára utal, ami tényleg különböző színekben pompázik, található belőle piros, rózsaszín, sárga, lila, narancssárga. Így, ez a picit kesernyés ízű zöldség, amellett, hogy rettentően egészséges, mókás és vidám kinézetű is; talán vonzóbbá válva így egy válogatós, zöldségekkel hadilábon álló gyerkőc szemében is? :) 

Ezután zöldséggel és gyümölccsel teli kosarainkkal elindultunk hazafele, mivel pocakunk már igen-igen egyértelmű jeleit adta annak, hogy ebédidő van...Natasha egy brit "specialitással", kolbászos tekerccsel készült, ami nem a legegészségesebb ételek egyike elismerem, de mentségünkre szóljon, hogy a kolbász organikus húsból készült és pároltunk hozzá frissen szedett mángoldot; és egyébként is, néha egy kis bűnözés belefér, nemde? :) Ezután egy gyors megbeszélés az elkövetkező napok-hetek feladatait illetően, amik egy nagyon izgalmas és újdonságokkal teli két hónap ígéretét hordozzák magukban. 

Így telt hát az első munkanap; séta a napsütésben a Downton Abbey stúdiója előtt, szivárvány-mángold szedés és mindez egy élettel teli, állandóan mosolygós nő társaságában.  Kétség sem fér hozzá, ha lenne  "Legjobb első munkanap" cím, jó eséllyel nevezhetnék! :) 

És hogy milyen munka is az, ami így indul...? Ez derüljön ki a következő bejegyzésből! ;)

Hopp-hopp egy sárga mángold

Natasha, a két lábon járó vidámság :)

 

    

Mint egy igazi kis mese-lak